Kutatók éjszakája (félórája) az Ericsson székházba!

Dátum: 2013-12-08 21:40:15   •   Posted by: toma3757   •  Category: 11

Szeptember 27-én (péntek) az osztály a Kutatók Éjszakája programsorozat keretében az Ericsson Székház nyíltnapjára látogatott el. A 7. órai angol előkészítőről sietve, hogy még valami meleg étel is beleférjen a napba, 15:45-re kellett megérkezni a helyszínre.

 

A sietség meghozta gyümölcsét, ugyanis az első tizenkét ember 16 órai kezdettel látogathatta a meghirdetett kötelező programokat. „Visitor” kártyával és egy vezetővel felszerelkezve vetettük be magunkat a liftbe, a későn érkezők irigykedő tekinteteik között. Mivel Omar is a csoportunkba volt, elhangzott: „Egy lift milyen alkalmas egy merényletre végrehajtására” beszólás, majd a vezetőnk felszólítására, hogy nem szabad semmihez hozzá nyúlni és elvinni (nem is tudom, kinek jutna ilyen eszébe), jött a válasz: „Pedig azért hoztunk ilyen nagy táskákat” (még jó, hogy a vezetőnk fiatal volt így vette a poént, sőt viccelve reagált rájuk). Ezek után minden viccet félre téve és többszöri kód kártyás ajtókon áthaladva, eljutottunk a célhoz, vagyis a laborba, ahol egy kis ízelítőt kaptunk a GEP (Genericprocessorboard) központi sorozatkártya, 2006 óta felfelé ívelő karrierjéről. A GEP 3-ban 5000 alkatrész és köztük 17000 kapcsolat van, ami igen komoly tervezői munkát igényel. Memória teszt során megfigyelhettük egy hő kamera segítségével, hogy a kártya mely részei melegednek. Kérdésünkre megtudtuk, hogy a Sony azért vásárolta ki magát az Ericssonból, mert a ő inkább elektronikai, háztartási cikkeket (mobil, hűtő, porszívó), míg az Ericsson hálózatok és azok eszközeit gyárt. Ezek után a labort elhagyva haladtunk tovább, már messziről erős zúgásra lettünk figyelmesek, a folyós végén egy mérleghez hasonlító tárgyat vettünk észre, amiről kiderült, hogy a cipőnk ellenállását méri meg. Ettől most eltekintettek feltéve ha, nem nyúlunk semmihez, ugyanis feltöltődve valami fémes tárgyhoz érve könnyen kisülhettünk, ezzel tönkretéve „jó esetbe” csak egy darab 700 000 Ft értékű kártyát. Belépve a helységbe új vezetőnkkel, rögtön rájöttünk mi az a hang, amitől csak kiabálva lehet megérteni egymást, ugyanis kellemes 18 0C fogadott minket. Egy hatalmas labirintusszerű hálózati központba csöppentünk, vezetőnk kiabálásából kivettünk, hogy annyi energiát fogyaszt a rendszer egy óra alatt, mint egy család egy hónap alatt (az én családom egy fél hónap alatt), szóval az itt felszabaduló hőt hűteni kell, a hideg levegőt befújják az állpadló alá, ami lyukacsos így a szekrényekbe bejut, a meleg levegő pedig felfelé száll, amit a klíma berendezés beszív. Tűz esetén egy igen komoly gázzal oltó (lecsökkenti az égéshez szükséges oxigént) rendszer lép működésbe (szerencsére azért ebben nekünk nem volt részünk), és ha valaki esetleg bent marad, az sem fullad meg sőt, a nagy ijedség mellett megtapasztalhatja milyen a magaslati levegő ugyanis az oltógáz miatt kevesebb lesz az oxigén. A rendszerhez jó nagy áramra lehet szükség, mert elég vastag rézsíneket is láttunk. Az egész hálózati központ a 3. emeleten található, így meg kell gondolni mennyi kábelt, raknak le 1m2-re, ugyanis annak a sok kábelnek tekintélyes súlya van, habár külön-külön nem is tűnnek nehéznek. Kifelé menet találkoztunk a többi csoporttal, majd az épületből kiérve azon hezitáltunk vajon a tanárnő azt mondta, hogy elmehetünk vagy nem.

 

Vissza akartunk menni, de eszünkbe jutott, hogy a kártyát leadtuk és Imi is megerősítette, hogy elmehetünk, így mindenki elindult haza, hogy kipihenje az egész heti fáradalmakat. 

 

Írta: Fülöp Noé