Fizika előadás

Dátum: 2013-12-08 21:41:02   •   Posted by: toma3757   •  Category: 11

             2013. november 09.-én útra kelt a Puskás diák. A célállomás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem F29-es terme volt. A terem, ahol már megfordultunk párszor, újra fizika kísérletekkel várt bennünket. Az előadó az általunk már jól ismert Härtlein Károly tanár úr volt.

            Sajnos a tanár úr első mondataiból kiderült számunkra, hogy „valami itt nincs rendben.” Noha ezt nem rossz értelemben kell értelmezni, csak kiderült, hogy a kísérletek, amikről szó lesz, már ismerősen csengenek füleinkben. A délután címe: Rezgések és hullámok voltak. Emlékezhetünk, hogy mi már hallottuk és láttuk ezen címszó alatt futó kísérleteket, de nem baj, mert minél többször lát s hall valamit az ember, annál jobban rögzül.

A tanár úr bele is fogott a kísérletekbe. Az első kísérlet során kérte a mi segítségünket is. Arra kereste a választ, hogy a mozgás, amit látunk, vajon harmonikus e. Egy nagy rugót kifüggesztett két végénél, aminek közepén egy m tömegű gömb volt. Motor segítségével mozgásba hozta. Az amplitúdó mindig állandó volt. A frekvenciát fokozatosan növelve a gömb egyre jobban ingázott. Végül pedig a rugónk elpattant s levált a kifüggesztési helyéről.

A második kísérletnél képzeljünk el egy nagyobb korongot, amelynek egyik pontjánál elhelyezünk egy kis „jelző háromszöget.” Használjunk még tápegységet és egy Ampere mérő műszert. 0,5 A-re állítottuk a műszert és megfigyelhettünk, hogy a korongunk miután mozgásba hoztuk, hamar csillapodott. 1 A-nél a korongunk szinte azonnal megállt. 1,5 A-nél a korong azonnal megállt. 2 A-nél lassabban tért vissza egyensúlyi helyzetébe.

A rezgésekről az idő szűke miatt a tanár úr, csak ennyi kísérletet tudott nekünk megmutatni, de következett a hullámtan, ami azért valljuk be izgalmasabbnak hangzik.

Képzeljünk el egy hatalmas rugót, aminek egyik végét stabilan lerögzítjük, míg a másik végét egy villanymotorra helyezzük. Kapcsoljuk is be a motort. Kezdetben a rugónk körpályán mozog, majd ez idővel egyre csak növekszik. Érzéki csalódás, hogy messziről úgy tűnt, mintha a rugónk csak le és fel mozgott volna. A frekvenciát egyre csak növeltük. Észrevettük, hogy a rugón két hullám jelent meg (csomópont, duzzadó pont, csomópont, duzzadó pont, csomópont.) A frekvenciát tovább növelve 3 fél hullámra lettünk figyelmesek. Majd tovább növelve a frekvenciát 4,5,6 fél hullámot vettünk szemügyre. A dolgot lehetett volna még folytatni, de inkább megálltunk a 6 fél hullámnál. A tanár úr egyik kedves barátja, akit kiszólított a pódiumra (a későbbiekben lesz még róla szó) a tanár úrral együtt vizsgálta a hullámokat.

Tovább haladva egy igen érdekes kísérlet következett. Egy „hangszer” (nevezhetjük bátran hangszernek) melyen két húr volt csak megtalálható, megszólításra került. Számítógépen figyelhettünk meg, miként oszlik el a hang. Fontos megjegyeznem, hogy zenei hangokról beszélünk. A hang intenzitását ábrázoltuk a frekvencia függvényében. Az elkövetkezőkben a tanár úr bütykös hattyú tollal szólaltatta meg a hangszert. Oktáv eltéréseket figyelhettünk meg, a hangok egyre csak vékonyodtak.

Tovább haladva, a 9.-es emelt fizika csoportnak egy igen ismerős kísérlet következett. Akkoriban Bertold (ha nem csal emlékezetem így hívták) Laci bácsi által elnevezett „Overdose” fizika zsenink mutatta be ezt a kísérletet. Egy kb. fél méteres vékony rudat képzeljünk el. Härtlein tanár úr, ujjaira fenyőgyantát tett, így szólította meg a rudat. A rúd vékony hangokat adott ki. Volt olyan pont, ahol a tanár úr, már nem hallotta a hangokat, csak az arcunkra ráfagyott grimaszból asszociált rá, hogy következzék a legutolsó kísérlet.

A tanár úr jó barátja mutatta be nekünk a kísérletet. Szívószálból készített dudát, méghozzá úgy, hogy az egyik végénél megnyújtotta a szívószálat. A közepe felé pedig bevágott egy kisebb részt. A szívószálnak valóban dudaszerű hangja volt.

            Az előadás végén megköszönték figyelmünket, és a szerencsésebbek még egy pólóval is gazdagabbak lettek. Közülünk Omár, Ilcsik Balázs, és Halász Laci volt az, aki kapott pólót.

 

Írta: Gajdár Tamás