Látogatás a Sziklakórházban

Dátum: 2015-03-18 19:19:23   •   Posted by: toma3757   •  Category: 12

Egy bizonyos szerdai napon, pontosabban március 11-én az osztályunk Sós Ferenc tanár úr vezetésével elment a Sziklakórházba, amely a Budai Vár alatt található. A helyszínre időpontot foglaltunk, ezért kissé sietve el kellett indulnunk. Hertendi Péter vezetésével időben oda is értünk. A jegyek megvétele után egy kisebb szobába invitáltak bennünket, ahol a Sziklakórház rövid történetét, működési mechanizmusát mutatták be nekünk. Többek között megtudhattuk, hogy ez a létesítmény volt a védők utolsó működő kórháza 1945-ben az ostrom során. Fontos tudni azt is, hogy rengeteg sebesültet kezeltek itt, döbbenetes körülmények között, a kapacitás három- négyszeresét. A kórház falai között 1956-ban szintén ellátták a sérülteket, majd a 60-as években atombunkerré alakították ki. Fantasztikusnak találtuk, hogy az akkoriban korszerűnek számító kórház berendezései máig fennmaradtak. Mi több a működőképes gépészete nap, mint nap ellátja feladatát. A rövidfilm megtekintése után, egy szimpatikus hölgy vezetet minket végig a tárlaton. Először a kórház korabeli felszereléseit láthattunk. A viaszfigurák élethűen mutatták be az ostrom alatti állapotokat szembesülve a háború kevéssé ismert oldalával. Másodszor megtudtuk, hogyan műtöttek akkoriban, amin eléggé elborzadtunk. Egy másik folyósón, visszasétáltunk, ahol a kórtermekhez értünk, itt tudtunkra adták, hogy sokszor az emeletes ágyakat összetolták, ennek köszönhetően hárman vagy akár négyen is aludhattak két ágyon. Az idegenvezető ismerete alapján próbálta elmagyarázni nekünk, hogy milyen körülmények között éltek a betegek. Ugyan egy kicsit hadart a hölgy, és párszor Sós tanár úrnak ki kellett javítania, de összességében meg voltunk vele elégedve. A tanár úr nagy megdöbbenésére, az egyik legjobb termet teljesen átalakították. Ahol régebben nagy kórterem volt, ott most a harcszíntéri viszonyokat próbálták bemutatni, ejtőernyős, rádiózó és sebesült viaszfigurákkal. Bekerült a föld alá egy MI-2-es helikopter, egy GAZ-69-es terepjáró, amelyekről kiderültek darabokban érkeztek, és a föld alatt szerelték össze őket.  A végső állomásunk a gépház volt, itt megtudhattuk hogyan jutatták le a vizet a kórházba, és mi biztosította az áramellátást a kórház egész területén. A kijáratnál még a szirénákat kipróbálhattuk, melyet vész esetén szóltak, hogy figyelmeztessék a kórházban élőket.

Úgy gondolom a Sziklakórházban tett látogatásunk nagyon érdekfeszítő és egyben megdöbbentő is volt. Érdekfeszítő, mert csodálatos, hogy a nővérek és az orvosok, milyen odaadóan próbáltak segíteni a betegeken (a személyzet a kórházban élt). Megdöbbentő, mert feltárta a háborúk árny oldalát, és az akkori orvoslás fejlettségét.

 

                                                                      Írta:

Sarina Bertalan